Numero 9 - Pikolo Musik Pub, Bruck an Der Grossglocknerstrasse

A Kocsmaleltár a hétvégén kihelyezett látogatást tett Ausztriában, az Europa Sportregionban...
Mivel az igen lanyha időjárás miatt szűkültek a hóbiztos helyek, így a tavaly már nagy sikert aratott Kaprun-Zell am See régiót válaszotottuk az idei besíző tábor színhelyéül. A tavalyi szezon talán egyik legjobb síhétvégéjét töltöttük itt már el januárban, így bíztunk benne, idén sem fogunk túl nagyot csalódni, hóhiány ide vagy oda. Természetesen kapva kaptunk az alkalmon, hogy valami ígéretes helyet mindenképp felkeressünk utunk során. Sokat nem kellett gondolkozni, a kólavásárlásról elhíresült helyet mindenképp meg akartuk nektek mutatni. De erről majd később...

Andris állásinterjúja miatt Villach felé kellett kerülnünk odafelé, így sikerül kikötnünk egy eltévesztett lehajtó miatt Veszprém belvárosában, majd a vasútállomás mellett. Itt leltük fel a vidéki kocsmák és ivók gyöngyszemét, a Pléh büfét, ami már első ránézésre mindent vitt:

Mielőtt megvizitálhattuk volna a helyet Zsolti gyorsan elugrott a szemben lévő postára biztosítást kötni, amiből háromnegyed óra lett, mivel egy biztosítás rögzítése, iktatása és egyéb procedúrája hosszú percekbe telik a postáskisasszonyoknak. Emiatt a kricsmit belülről már nem néztük meg, de egyszer felkeressük még, az ziher.

Megérkezve Bruck-ba kezdetét vette a síelésekre jellemző partihajsza, gyakorlatilag a józanodás/síelés/részegedés állapotgép pörgött egész hétvégén, pár sörrel lekísérve. Erre nem is vesztegetnék túl sok szót, szerintem a szumma mindent elmond:

5 ember, 3 éjszaka, 4 nap: 6 liter jéger, 18 sör, 2 liter Bacardi, 7 deci szilva, 1 üveg bor. Ja, meg persze kóla. Merthogy most nem követtük el azt a hibát, amit tavaly. Ugyanis tavaly ugyanitt meghökkenve szembesültünk a ténnyel, hogy a sógoréknál 2 literes (!!!) a Bacardi kiszerelése. Mit nekik 7decis vagy csóró literes! 2 liter a tuti. Nem aprózzák el, egy kicsit sem. Namost ugye ha tolódnak az arányok, az ember könnyen ráfázik, és egyszer csak ott találja magát egyszál 2 literes Bacardis üveggel a kutyahideg osztrák éjszakában. Persze a magyar virtust se kell félteni, megoldja Gabi meg Gorán háááát hogyne oldanák meg, autóba pattannak (satu részegen persze, de már úgyis elévült), és bejárják az egész környéket. Minden be van zárva. Benzinkút, Billa, Penny, még az atyaúristen is lefeküdt már. És nagyon kéne még az a pár kör szesz....

Persze kóla nélkül nincs hazamenetel, de hol találtunk végül kólát? Hát persze hogy a szálással szemben lévő utcában! Merthogy a kocsmák azok nem zárnak éjfélkor. Belopóztunk csendben, benn csak helyi kocsmatöltelékek, megfagy a levegő ahogy belépünk síkabátban, túrista-fejjel. Amikor Gorán tört németséggel előadja, hogy szeretnénk 2 liter kólát venni, nyílnak a bicskák a zsebekben. Közlik, csak csapolt kóla van. Akkor szeretnénk csapoltatni 2 litert, hangzik a válasz. Na erre mindenki kifújja a levegőt, és elrakja a kést. Ezek csak szimplán idióta félkegyelműek, gondolják megnyugodva, és söröznek tovább. Mi pedig csöndben továbbállunk a kincsünkkel. Ami 18 euróba került...

Emiatt az örök emlékké kövül történet miatt döntöttünk úgy egyhangúan, hogy a kihelyezett látogatás csak a kólacsapolóknál lehet. Idén nem néztek ránk annyira bután, de azért érezni lehetett hogy nincsennek hozzászokva a túristákhoz nagyon, lévén Bruck csak Zell am See elővárosa, itt elég kevés apartman van, plusz a kricsmi sem egy túristalátványosság. Ettől eltekintve szívélyesek voltak, és párszor még ránk is mosolyogtak, de persze a sramlizenét nem kapcsolták volna ki, és szúrósan kezdtek el nézni, ha megközelítettük a wurlitzert.

Hely: Ausztria, Bruck, Central Strasse 7

Nyitvatartás: 10-03

Jelenlévők: Gorán, Gabesz, Zsolti, Andris, Krisztián

Sör: Kaiser, korsóval 2,90 EUR

Kaja: nincs

Specialitéten: a csapolt kóla (literje 9 EUR), meg persze a minősíthetetlen osztrák ízléstelenség és giccs párosa, ami cuzammen mindent jellemez. No meg persze ne feledkezzünk meg a Falco slágereket ontó zenegépről se

Pincér: lassú osztrák gyerek, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy a törzsvendégeken túl bárkit kiszolgáljon

Hangulat: oldckul magyar bisztró keverve a zámbódzsimis puccal és giccsel

Füst: semmi

TV: van, de nem hinném hogy a kedvedért átkapcsolják bárhová.

UI. Mielőtt bárki rosszra gondolna, nem alkoholizáltunk egész hétvégén, síeltünk egy csomót is! :)

És végül egy kép a Báhhónak, hogy elhigyje, síelni is voltunk párszor ;)

Fuck off, VI. kerület!

In medias res hamut szórok a fejemre, hogy ezt most publikálom. Tudom, magunkra vessünk, ha csak annyi eszünk van, hogy újra péntek este próbáltunk egy belvárosi posh helyet felkerseni, asztalfoglalás nélkül. Hibázni nem bűn, de nem tanulni hibáinkból az. És ez nem sikerült sajnos elsőre, de úgy érzem megtanultuk a leckét.

Csakhát úgy van az ember ezzel, mint kezdő b... bálozó a gőzfürdőben. Rácsodálkozik a világra, hogy mennyi szép színes szappan van a földön....

Nem sikerült előre dönteni, hová fogunk menni, mindenki szanaszét volt csúszva a heti rohanás miatt, négyen négyfelé voltunk éppen (bár Gorán szerelembe esett, így ő mostantól kezdve persona non exista, azazhogy nem is létezik), így tettük ami esőnek eszébe jut az embernek: "mennyünk be a izére a oda be, azt' ott van egy csomó csillivilli hely, majd beülünk valahova e".

No hát ez utóbbi azért nem sikerült olyan fényesen... Próbálkoztunk mindennel. Pszichodelikus teázóval, zugkocsmával, sznob pubbal, multikulti beülőssel, még étteremmel is. Deka hely nem volt sehol. Asztal? Dehogy. Welcome in the real world, Alice.

Kétségkívül sokkoló, mikor az ember szembesül a ténnyel: Budapest szórakoztatóipari központjában nincs elég vendéglátó egység. Eddig azt hittem túlkínálat van, de nem. Ha ezt tudom nem pazarlok el 5 évet az egyetemre, hanem nyitok egy csehót az Opera mellett, és betegre keresem magam a virslin meg a Borsodin. Merthogy a végén már ezekkel is beértük volna. Sőt, a végső állomás az volt, hogy már egy paddal is beértük volna, ahol megihatjuk a sörünket (időközben betértünk egy ABC-be, rendes ember nem bír sör nélkül végigkocsmázni egy egész kerületet).

Végignéztünk 31 helyet, legyalogoltunk 6,3 kilométert, eltöltöttünk 2,5 órát a pénteki látogatással, és odáig jutottunk, hogy a Dob utcában lévő éjjel-nappaliban 260 a Pilsner. Nem több, nem kevesebb információt sikerült begyűjteni, okulásotokra.

Hogyha nincs Andris körtéje meg az a pár sör amit rámelegítésként fogyasztottunk Petyáméknál, akkor mi lett volna? Ez az igazi terror nem a rendőrattak.

Monnyon le a felelős!!