S T Í L U S

Na ezt most nem tudjátok meg. Gondolkozzatok, és legyen saját ötletetek. Írjatok, de én úgyis tudom, hogy az egész kibaszott társadolom olyan mérhetetlenül stílustalan bazzzzmeg, hogy kiveri az üveget előttem, és ilyen, sőt még ilyenebb férfiak, nők, állatok tudnak ÉRVÉNYESÜLNI! Ezzel a szarral! Hát akkor legyen, töröljétek el minket, kik hozzuk a szineket, gondolkozásra késztetjük az agyakat és érzésekre a sziveket, minket kik máshogy élünk halunk udvarlunk csókolunk....
Legyen szürke, sőt azt kell higyjem SÖTÉT minden!
Éljen a szar!

Nyugaton a helyzet változatlan

Mielőtt elindulnánk haza azért még megmutatunk pár pubot nektek, biztos ami biztos. Hogy ne csak a tradícionális pubokról legyen szó, ellátogattunk egy überdizájnos yuppie helyre, majd miután elég lett a csillogásból és a sok managerből átugrottunk a Grapes-be, ami szerintem a legjobb hangulatú kocsma, amiben eddig megfordultunk ittlétünk során.

The Ledger Building

Hely: 4 Hertsmere Road, London

Nyitvatartás: ?

Jelenlevők: Báhhhó, Gabesz

Specialitéten: az igényesség/ár aránya elképesztően jó

Hangulat: öltönyös-inges pofák, tőzsdehírek, glamour ezerrel, viszont olcsó a sör és a kaja is. Eléggé jellegtelen egy hely, nem fogsz meghalni a hangulattól, de ha az ember erre vetődik megéri felkeresni

Kaja: nagyon jó burger menüjük van, amiben benne van a sör és a köret is. Tipikus brit marhaburger, ki kell próbálni

Pincér: igazodnak a helyhez, eléggé stílustalanok, de legalább kedvesek és jófejek

Füst: nemnagyon, elég nagy a hely és jó a légkondi
TV: van több is, zúdúlnak a nyakadba a tőzsdehírek :)

The Grapes

Hely: 76 Narrow Street, London

Nyitvatartás: 10-23 minden nap

Jelenlevők: Báhhhó, Gabesz

Specialitéten: egyértelműen a sajátságos hangulat és a jobbnál jobb helyi (sok esetben házi) sörök és ale-k

Hangulat: nincs TV, nem szól rádió, félhomály uralkodik. Ebből kifolyólag szinte csak beszélgetni tudsz és iszogatni, de ebbe a kricsmibe ezért kell menni. A helyiek nagyon kedvelik a helyet, itt is hihetetlen arcokat lehet látni alkalomadtán, kutyástól macskástól. Ottjártunkkor egy teljesen beivott angol csajszi szórakoztatott minket a kutyájával, aki szemmel láthatólag igen kedvelte a Guiness-t. A helyet 1583-ban alapították, és ez minden egyes szögletén, bútorzatán érződik. A tradícionális szó új értelmet nyer, mikor ide belépsz...

Pincér: inges-nyakkendős fiatal srác, mintha a 'Ravasz, az agy...'-ból lépett volna ki
Füst: van, elég sok

TV: hírből sem ismerik, de neked sem fog hiányozni.

Helyzetjelentés Londonból, numero 11

Ahogy azt már az előző postban írtam, a Báhhó barátunk egy rövid betanulás erejéig Londonba tette át a székhelyét. Általános hit, hogy London a kocsmák, ivók, bárok, pubok őshazája, így küldetésünknél fogva kötelességünk volt felkeresni és véleményezni a legjobbnak ítélt kocsmákat, okulásotokra. Igyekeztünk és igyekezni is fogunk (nem ússzátok meg Londont egyetlen posttal :) nem a túristáknak szóló helyeket felkeresni. Szerintem ha az ember elutazik valahová, a helyi bárok felkeresése az egyik legjobb mód arra, hogy képet kapjunk a helyiek életéről, az életérzésükről, gondolkodásmódjukról. És emiatt a túristáknak szóló, superstyling helyek szóba sem jöhetnek. Magyarországon például ki jár Leroy caféba? Ha érdekel milyen IGAZÁBÓL Budapest nem a Hősök terére küldöd a külföldit, hanem naplementekor a Duna korzóra, este meg a Szimplába.

Tomi nyelvtanára, Dominic Dél-Afrikából származik, és szerinte a nyelvtanulás és a helyi kultúra megismerésének legjobb módja a kocsmalátogatás. Amikor Milánóba érkezett dolgozni, mindössze 2-300 olasz szót ismert, de szorgalamasan látogatta a helyi kiskocsmákat, és beszélgetett a tagokkal, kik ott ittak. Semmilyen nyelvóra, kurzus nem tudja ilyen könnyen átadni a HASZNÁLT beszéd elemeit... Körülbelül ugyanez igaz akkor is, ha érdekel a helyi emberek élete, stílusa, gondolkodásmódja. Mögé kell látni a túristáknak kitett álarcnak, és egy sokkal színesebb, izgalmasabb arcot fogsz látni, bárhová is dobjon az élet rulettkereke...

Első postunk két nap látogatásait foglalja össze, első nap megnéztük az Imperial War Museumot, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, akit érdekel az I-II világháború, a fegyverek vagy az ehez kapcsolódó hiteles, korhű tárgyak. A múzeumba menet persze meg kellett igyunk egy sört, ki tud 3 órát gyalogolni és folyamatosan figyelni egy sör nélkül? Nincs amúgy se értelme... Aztán visszafelé jövet megéheztünk, ezért beugrottunk egy steak-re.

Másnap kilátogattunk a helyi hippinegyedbe, Camden Town-ba (inkább Kender Town-nak kéne hívni). Camden nem szerepel az utikönyvekben (vagy csak az igen vastagokban), és nem is ajánlották a túristáknak szóló leírásokban, pedig az egyik legnagyobb látványosság Londonban. Óriási piac tele fura fazonokkal, punkokkal, lakkcsizmás dominákkal, neonszínű réverekkel. Pult fölött árulják a füvet, a vicces gombát, de még nevető gáz is van. Nyüzsög az egész, lüktet, kavarognak a színek, ütköznek a kultúrák. Egymás mellett ordibálva licitálnak portékáikra a mexikói, kínai, thai, indiai büfések, tukmálják rád a kóstolni valót. Főzik a rákot, rántják a békát, grillezik a csirkét a burrito-hoz. Sokkal izgalmasabb az egész mint a Big Ben... Nade térjünk is rá ánglus életünk első állomásához, azaz a

Three Stags avagy Fogadó a Három Szarvasbikához












Hely: London, 67-69 Kennington Road (az Imperial War Museum közelében)
Nyitvatartás: H-V 11-24
Web:http://www.timeout.com/london/bars/reviews/3432.html
Jelenlevők: Gabesz, Báhhhó (a királyságban Lohhhd)
Sör: Mint az angliai pubok nagyrészében, itt is kapható ale (Abbot). A lager típusú sörök kedvelői csapolt Stellát találhatnak, de ha már angolföldön vagyunk, javasoljuk a helyi ízek kipróbálását. Három font egy pint sör; ez a húzós ár a belváros közelségének köszönhető.
Specialitéten: A hely a percről-percre változó albioni időjárásban is mindig világos, köszönhetően az óriási panoráma-ablakoknak, amik ráadásul a múzeum kertjére néznek.
A lokál egy része Chaplin saroknak van kialakítva, ahol érdekes fotókat és információkat találunk az angol születésű színészről, ugyanis édesapja ezen a helyen itta magát halálra.
A pub autentikus bútorzata hihetetlenül kellemes, nyugodt légkört teremt sörünk elfogyasztásához.
Pincér: Ahogy a királyságban szokás, itt is a söntésnél adható le a rendelés a mindig mosolygó felszolgáló lányoknak.
Hangulat: A belváros közelsége ellenére cseppet sem turiszticsky (túrista látványosság) kocsmáról van szó: tágas, világos, füstmentes és nyugodt hely, aminek hangulata a magyarországi kávézókéhoz és nem a kocsmákéhoz hasonlítható.
Szombati ebédet fogyasztó családok, újságolvasó nagypapák és tipikus angol vendégek alkották a törzsközönséget ottjártunkkor.
Füst: Nincs
TV: Van


Crown & Cushion
Hely: London, Westminster Bridge Road - Waterloo felőli oldal
Jelenlevők: Gabesz, Báhhhó
Sör: Budweiser (the amerikénise one), nem kell bemutatnunk mennyire szar, de a Báhhhónak valahogy sikerült ezt választania a jobbnál jobb helyi sörök közül. A sörárak korrektek.
Kaja: A tipikus angol konyha rémségeit próbálhatod itt ki (fish&chips, burger), mi bevállaltunk egy T-Bone steak-et, amivel semmi baj sem volt, ha használtak volna bármilyen fűszert hozzá.
Specialitéten: A tipikus angol PUB mintapéldánya, félhomály, füst, ordibáló közönség és rögbi meccs. Ha eleged van a túristáknak szóló giccses helyekből, ülj be ide. Az ide járó emberekről lerí, hogy helyiek és nagyon érdekes arcok vannak. Láttunk például egy fickót, akinek a piercingjei mellett több tucat biztostű állt ki a nyakából.
Pincér: A hely zordságával szemben szemrevaló, készséges pincérlány állja a sarat.
Hangulat: A párkányokon ósdi könyvek, írógép, varrógép és régi cégérek. A hangulat a berendezésből és a látogatókból kiindulva irtó egyedi.
Füst: Vágni lehet
TV: Van kettő is. Ottjártunkkor az egyiken rögbi, a másikon foci ment. Ebből kiindulva szerintem hiába fogod kérni, hogy kapcsolják át a Fashion TV-re.


The Elephant's Head

Hely: London, Camden Town - Camden High Street 224
Jelenlevők: Gabesz, Báhhhó
Sör: Sajnos itt nem volt semmilyen helyi sör, így kénytelenek voltunk a francia Krönenburgot választani, ami kellemesen hideg és friss volt.
Specialitéten: Mivel a kocsma Camden Town közepén van, ezért a látogatók között találkozhatsz a szétvarrt punktól kezdve a pszichedelikus sátánista dominalányig mindenféle furcsa szerzettel.
Pincér: Szokásos mosolygós lány, aki szerintem nem tud angolul.
Hangulat: Világos, nyüzsgő, berendezéseiben tradícionális pub.
Füst: Van, kicsi.
TV: Van.












Cuba bar
Hely: London, Camden Town - Unit 23, Stables Market, Chalk Farm Road
Nyitvatartás: H-Cs: 10-01, P-Sz: 10-02, V: 10-24
Web: http://www.timeout.com/london/bars/reviews/7707.html
Jelenlevők: Gabesz, Báhhhó
Sör: Láttunk néhány embert akik söröztek, de ők biztos a Holdról jöttek. Egy kubai bárban koktélt igyál vaze'!
Specialitéten: Koktélok, koktélok, koktélok... Rengetegféle koktélt készítenek, mindegyiket kíváló minőségben. A koktéllapon minden koktél történetéről rövid leírást találunk. Azt tudtátok például, hogy a Daiquiri egy kelet kubai kisvárosról kapta a nevét és két bányamérnök találta ki a XIX. században? Már csak azt mondja meg valaki, hogy egy ilyen karakteres italt miért pont buzis martinis pohárban kell szervírozni....
Pincér: Spanyolajkú Sancho Panza, akinek rémgyors keze van (ahogy azt a mellékelt ábra mutatja). Kommunikatív és nagyon hálás, ha spanyolul szólsz hozzá.
Hangulat: London és a hippinegyed közepén kicsit furán fest egy teljes egészében latin hangulatú hely. Minden porcikájában sikerült nekik kubai hangulatot teremteni, ha a koktélod, a gitár vagy a latin mixer nem elég csak nézz fel a falra a hatalmas Ernesto Guevara képre. De inkább beszéljenek a képek helyettem...
Füst: Nincs.
TV: Van, kubához kapcsolódó filmek mennek.

Numero 10 - Báhó úh búcsúparti @ Lucky 13 Pub

A Báró kolléga egy rövid betanulás erejére a pubok őshazájába, és minden alkoholisták Mekkájába teszi át székhelyét, jelentették független hírügynökségek. Kirobbanó örömünk akarom mondani mély megrendülésünk arra ösztökélt minket, hogy egy -a tizedik látogatás tiszteletére amúgy is- rendhagyó látogatással tisztelegjünk eme emberi nagyság és főrend előtt. Fogalmunk sincs, hogy fogjuk pótolni 6 héten keresztül ezt a mindent az Ügynek alárendelő, fáradhatatlan élmunkást, aki mindezek mellett persze a csapat igen kiváló fotósa is. Nem húzom tovább prelűdömet, mert újra elfutják a könnyek már amúgy is kisírt szemem a gondolatra, hogy...

A rendhagyó látogatásra a múlt héten már tesztelt Lucky 13-at néztem ki, és valahogy sikerült olyan jó időpontot választanunk, hogy mind a négy alapító tag részt tudott venni rajta. Ilyen az első és egyben alapító gyűlés óta még nem is fordult elő...

Hely: VII., Károly körút 5.

Nyitvatartás: 12-04

Web: http://www.lucky13pub.hu

Jelenlevők: Gabesz, Gorán, Petya, Timi és persze az est díszvendége, Báhó Uhax Tamás

Sör: Staropramen csapolt 490ért. Kellően hideg, kicsit lehetett volna frissebb is

Specialitéten: az ételválaszték. Jellemzően amerikai kultúrkörbe tartozó ételek, szigorúan amerikai módon elkészítve és tálalva. A hamburger menü nem a Magyarországon megszokott hús-pufi-saláta-kecsap kombó, hanem igényes húspogácsa, sztékburgonya, zöldségek és savanyú uborka. A zsemlébe csak a húst és a feltétet (sajt, bacon) teszik bele, a többi cuccot külön szervírozzák, így elkerülhető a jól ismert helyzet, amikor szétcsúszik az egész a kezünkben, kiesik a hús és nyakik mártásosak leszünk.

Pincér: aranyos, és pörgős szőkeség, akinek az istenért se vette észre Petyám a kacsingatásait

Hangulat: a Lucky igazából egy motoros rockkocsma, az igényesebb válfajából. Ennek megfelelő a hangulat és a dizájn, utóbbi egységes és stílusos

Füst: nincs

TV: nincs

Az ülés végén, egy közfelkiáltással megszavazott jéger kör mellett a Báhó lemondott Nagymesteri címéről, és utódául Petyát választotta.

Sok sikert kívánunk ezúton is Tominak az angol kalandhoz, és reméljük megörvendeztet minket majd egy pár beszámolóval az angol kocsmákról és partiéletről!

Numero 9 - Pikolo Musik Pub, Bruck an Der Grossglocknerstrasse

A Kocsmaleltár a hétvégén kihelyezett látogatást tett Ausztriában, az Europa Sportregionban...
Mivel az igen lanyha időjárás miatt szűkültek a hóbiztos helyek, így a tavaly már nagy sikert aratott Kaprun-Zell am See régiót válaszotottuk az idei besíző tábor színhelyéül. A tavalyi szezon talán egyik legjobb síhétvégéjét töltöttük itt már el januárban, így bíztunk benne, idén sem fogunk túl nagyot csalódni, hóhiány ide vagy oda. Természetesen kapva kaptunk az alkalmon, hogy valami ígéretes helyet mindenképp felkeressünk utunk során. Sokat nem kellett gondolkozni, a kólavásárlásról elhíresült helyet mindenképp meg akartuk nektek mutatni. De erről majd később...

Andris állásinterjúja miatt Villach felé kellett kerülnünk odafelé, így sikerül kikötnünk egy eltévesztett lehajtó miatt Veszprém belvárosában, majd a vasútállomás mellett. Itt leltük fel a vidéki kocsmák és ivók gyöngyszemét, a Pléh büfét, ami már első ránézésre mindent vitt:

Mielőtt megvizitálhattuk volna a helyet Zsolti gyorsan elugrott a szemben lévő postára biztosítást kötni, amiből háromnegyed óra lett, mivel egy biztosítás rögzítése, iktatása és egyéb procedúrája hosszú percekbe telik a postáskisasszonyoknak. Emiatt a kricsmit belülről már nem néztük meg, de egyszer felkeressük még, az ziher.

Megérkezve Bruck-ba kezdetét vette a síelésekre jellemző partihajsza, gyakorlatilag a józanodás/síelés/részegedés állapotgép pörgött egész hétvégén, pár sörrel lekísérve. Erre nem is vesztegetnék túl sok szót, szerintem a szumma mindent elmond:

5 ember, 3 éjszaka, 4 nap: 6 liter jéger, 18 sör, 2 liter Bacardi, 7 deci szilva, 1 üveg bor. Ja, meg persze kóla. Merthogy most nem követtük el azt a hibát, amit tavaly. Ugyanis tavaly ugyanitt meghökkenve szembesültünk a ténnyel, hogy a sógoréknál 2 literes (!!!) a Bacardi kiszerelése. Mit nekik 7decis vagy csóró literes! 2 liter a tuti. Nem aprózzák el, egy kicsit sem. Namost ugye ha tolódnak az arányok, az ember könnyen ráfázik, és egyszer csak ott találja magát egyszál 2 literes Bacardis üveggel a kutyahideg osztrák éjszakában. Persze a magyar virtust se kell félteni, megoldja Gabi meg Gorán háááát hogyne oldanák meg, autóba pattannak (satu részegen persze, de már úgyis elévült), és bejárják az egész környéket. Minden be van zárva. Benzinkút, Billa, Penny, még az atyaúristen is lefeküdt már. És nagyon kéne még az a pár kör szesz....

Persze kóla nélkül nincs hazamenetel, de hol találtunk végül kólát? Hát persze hogy a szálással szemben lévő utcában! Merthogy a kocsmák azok nem zárnak éjfélkor. Belopóztunk csendben, benn csak helyi kocsmatöltelékek, megfagy a levegő ahogy belépünk síkabátban, túrista-fejjel. Amikor Gorán tört németséggel előadja, hogy szeretnénk 2 liter kólát venni, nyílnak a bicskák a zsebekben. Közlik, csak csapolt kóla van. Akkor szeretnénk csapoltatni 2 litert, hangzik a válasz. Na erre mindenki kifújja a levegőt, és elrakja a kést. Ezek csak szimplán idióta félkegyelműek, gondolják megnyugodva, és söröznek tovább. Mi pedig csöndben továbbállunk a kincsünkkel. Ami 18 euróba került...

Emiatt az örök emlékké kövül történet miatt döntöttünk úgy egyhangúan, hogy a kihelyezett látogatás csak a kólacsapolóknál lehet. Idén nem néztek ránk annyira bután, de azért érezni lehetett hogy nincsennek hozzászokva a túristákhoz nagyon, lévén Bruck csak Zell am See elővárosa, itt elég kevés apartman van, plusz a kricsmi sem egy túristalátványosság. Ettől eltekintve szívélyesek voltak, és párszor még ránk is mosolyogtak, de persze a sramlizenét nem kapcsolták volna ki, és szúrósan kezdtek el nézni, ha megközelítettük a wurlitzert.

Hely: Ausztria, Bruck, Central Strasse 7

Nyitvatartás: 10-03

Jelenlévők: Gorán, Gabesz, Zsolti, Andris, Krisztián

Sör: Kaiser, korsóval 2,90 EUR

Kaja: nincs

Specialitéten: a csapolt kóla (literje 9 EUR), meg persze a minősíthetetlen osztrák ízléstelenség és giccs párosa, ami cuzammen mindent jellemez. No meg persze ne feledkezzünk meg a Falco slágereket ontó zenegépről se

Pincér: lassú osztrák gyerek, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy a törzsvendégeken túl bárkit kiszolgáljon

Hangulat: oldckul magyar bisztró keverve a zámbódzsimis puccal és giccsel

Füst: semmi

TV: van, de nem hinném hogy a kedvedért átkapcsolják bárhová.

UI. Mielőtt bárki rosszra gondolna, nem alkoholizáltunk egész hétvégén, síeltünk egy csomót is! :)

És végül egy kép a Báhhónak, hogy elhigyje, síelni is voltunk párszor ;)

Fuck off, VI. kerület!

In medias res hamut szórok a fejemre, hogy ezt most publikálom. Tudom, magunkra vessünk, ha csak annyi eszünk van, hogy újra péntek este próbáltunk egy belvárosi posh helyet felkerseni, asztalfoglalás nélkül. Hibázni nem bűn, de nem tanulni hibáinkból az. És ez nem sikerült sajnos elsőre, de úgy érzem megtanultuk a leckét.

Csakhát úgy van az ember ezzel, mint kezdő b... bálozó a gőzfürdőben. Rácsodálkozik a világra, hogy mennyi szép színes szappan van a földön....

Nem sikerült előre dönteni, hová fogunk menni, mindenki szanaszét volt csúszva a heti rohanás miatt, négyen négyfelé voltunk éppen (bár Gorán szerelembe esett, így ő mostantól kezdve persona non exista, azazhogy nem is létezik), így tettük ami esőnek eszébe jut az embernek: "mennyünk be a izére a oda be, azt' ott van egy csomó csillivilli hely, majd beülünk valahova e".

No hát ez utóbbi azért nem sikerült olyan fényesen... Próbálkoztunk mindennel. Pszichodelikus teázóval, zugkocsmával, sznob pubbal, multikulti beülőssel, még étteremmel is. Deka hely nem volt sehol. Asztal? Dehogy. Welcome in the real world, Alice.

Kétségkívül sokkoló, mikor az ember szembesül a ténnyel: Budapest szórakoztatóipari központjában nincs elég vendéglátó egység. Eddig azt hittem túlkínálat van, de nem. Ha ezt tudom nem pazarlok el 5 évet az egyetemre, hanem nyitok egy csehót az Opera mellett, és betegre keresem magam a virslin meg a Borsodin. Merthogy a végén már ezekkel is beértük volna. Sőt, a végső állomás az volt, hogy már egy paddal is beértük volna, ahol megihatjuk a sörünket (időközben betértünk egy ABC-be, rendes ember nem bír sör nélkül végigkocsmázni egy egész kerületet).

Végignéztünk 31 helyet, legyalogoltunk 6,3 kilométert, eltöltöttünk 2,5 órát a pénteki látogatással, és odáig jutottunk, hogy a Dob utcában lévő éjjel-nappaliban 260 a Pilsner. Nem több, nem kevesebb információt sikerült begyűjteni, okulásotokra.

Hogyha nincs Andris körtéje meg az a pár sör amit rámelegítésként fogyasztottunk Petyáméknál, akkor mi lett volna? Ez az igazi terror nem a rendőrattak.

Monnyon le a felelős!!

Adj tippet!

Még a végén szó éri a ház elejét, hogy csak ilyen ultrasznob (Mario Lanxa) vagy esetleg pukkant (Blaha söröző) pubokba/kricsmikbe járunk, és nem a lényeges elemekkel szaporítjuk a Leltár bejegyzéseit.
Íme, eljött a Ti időtök, adjatok hangot vélményeteknek (gy.k. 'hozzászólás'- a poszt alján), merre menjen kicsiny csapatunk legközelebb!

A szavazók közt kisorsolunk egy dzsörzé dzsongingot.